A 300 c. film, ha nem is történelemhűségével, de látványvilágával mindenképpen stílust teremtett 2006-ban. A masszív CGI-hadseregek, a horzsoláskor literszámra kiömlő művér valamiért sok nézőt vonzott, nem véletlen tehát, hogy 2010-ben a kisképernyőre is érkezett egy hasonszőrű széria, amely Spartacus történetét dolgozta fel. (Az írás nem tartalmaz spoilert, amennyiben voltál ötödikes.)
Elindult Facebook-oldalunk! Ha szeretnél értesülni az új posztokról, kövess minket!
A harmadik rabszolgafelkelés (Kr. e. 73 – 71) történetét számos film, dokumentumfilm, vagy regény feldolgozta már. Erre vállalkoztak a címben szereplő sorozat készítői is, mely a Starz nevű szolgáltató gondozásában készült el. A széria 4 (vagy 3,5) évadot élt meg, és talán megtévesztően, de mindegyik évad új címet kapott.
Eredetileg Andy Whitfield játszotta a címszereplőt, őt azonban halálos betegséggel diagnosztizálták, s míg a felépülésére vártak, a készítők elkészítették Az aréna istenei c. 6 részes előzménysorozatot (erre hivatkoztam fentebb „fél” évadként). Sajnos Whitfield nem tudta legyőzni a betegséget, és 2011-ben elhunyt. A készítőknek új Spartacus után kellett nézniük, és rá is találtak Liam McIntyre-re. Véleményem szerint Whitfield játéka jobban illett a karakterhez, sokkal érzelmesebb volt, de a „beugrója” sem alakított nagyon rosszul.
Andy Whitfield, mint Spartacus - Spartacus: Vér és homok
Az első évad (Vér és homok) Spartacus Capuába kerülésétől a felkelés kirobbanásáig játszódik. Erről az időszakról szinte semmit nem tudunk, így aztán nem is róhatom fel a készítőknek a rengeteg fikciót. Már csak azért sem, mert szerintem ezeket a történetszálakat jól sikerült megírni. Kellően feszültek, és érdekesek. Az a helyzet, hogy az intrikákat is olyan jól megoldották, hogy sokszor akkor is izgultam egy-egy karakterért, hogyha tudtam: ő nem az adott ponton fogja bevégezni. Ehhez azért hozzátenném, hogy mind az intrikákat, mind a hedonizmust jelentős mértékben felturbózták, a dekadenciával egyetemben. De ez mégsem zavaró. Annyi kivetnivalót azért találnék (és ez az egész sorozatra igaz), hogy itt a gladius nevű karddal fejeket vágtak le. Nos, ezt a rövidkardot inkább szúrásra használták, vágásra nem igazán volt alkalmas.
Ebben az évadban láthatjuk azt is, a készítők mely, Spartacus származásával kapcsolatos elméletet, vagy elméleteket fogadják el. A készítők összegyúrták azt, mely szerint egy dezertőr volt, és azt, hogy trák származású, és a harmadik mithridatészi háborúban harcolt. A sorozatban itt Gaius Claudius Glaber is, gyakorlatilag miatta kerül rabszolgasorba. (A valóságban nincs információnk arról, hogy Glaber harcolt volna a fenti háborúban.) Az is valószínűsíthető egyébként, hogy a trák származás eredete a harcmodora (thrax – görbe kard és kis, négyzetalakú pajzs, bár a sorozatban dimacherus lesz, aki két gladiust forgatott. A sorozatban az egyik kardja azonban görbe, ami nem teljesen pontos, viszont jól néz ki.)
Megjelenik Crixus, akit a legtöbben gallként tartanak számon, a készítők is annak írták. Oenomaus (itt ő a ludus doctore-ja – amúgy inkább lorariusa, aki szíjjal verte a renitens rabszolgákat, nem ostorral, de ez legyen a legnagyobb bajunk) azonban szintén valószínűleg gall volt, nem valószínűsíteném a sötét bőrszínt, bár ki tudja. Szegény Gnaeus Cornelius Lentulus Batiatus Vatiát átnevezték Quintus Lentulus Batiatusra, melyre nem értem, mi szükség volt, személyiségi jogai már elévültek…
Jelenet az első évadból
Sorban (sugárzás szempontjából) Az aréna istenei következett, mely egy Gannicus nevű gladiátor „kalandjait”, illetve Batiatus ludusának felemelkedését mutatta be. Ebben az intrikák jobban sikerültek, mint a szerelmi szál, ami meglehetősen szappanosra sikeredett, és sajnos volt hatása a későbbi cselekményekre (még ha nem is sok). Ennél többet nem is tudok róla mondani.
A második évadban (Bosszú) a lázadás kibontakozását láthatjuk. Ami külön pozitívum, hogy az eseményeket kontextusba helyezik: Sulla halott (Kr. e. 78-ban, vagyis öt évvel az események előtt), de tettei (proscriptio-s listák, birtokelkobzások) éreztetik hatásukat, ez pedig néhány római polgárt itt is a rabszolgák oldalára sodor. A mithridatészi háború (jelzem, egyik sem, mert több is volt) nem mondhat túl sok mindent az egyszeri nézőnek, de Sulla diktatúrája pl. tananyag. Itt kap nagyobb szerepet Glaber is, akit a szenátus, tanulva az előző két rabszolgafelkelésből, azonnal a lázadók után küldött – bár csak egy kb. 3000 fős, szedett-vedett „sereggel”. Átélhetjük ezáltal a rabszolgák Vezúvról történő, legendás szökését is, bár az nem teljesen a sorozatban látott módon történt.
Glaber a második évadban - Spartacus: Bosszú
A harmadik évad (Az elátkozottak háborúja) a lázadás csúcsidőszakában kezdődik, és annak végével zárul. Véleményem szerint cselekmény szempontjából a harmadik évad a legtempósabb, bár a Sinuessában töltött időszakban mégis kicsit megakad. Megjelenik az évadban az, hogy Spartacus és serege több római sereget is legyőzött, mire Marcus Licinius Crassust kéri meg a szenátus, hogy állítson fel egy sereget. Ezt meg is teszi (saját pénzen!), és mintegy 8, kipróbált legiót számláló haderővel indul a rabszolgák ellen. Apróságok, de: Sinuessát nem foglalták el a rabszolgák, azonban a foglyul ejtett nemeseket, vagy katonákat gyakran kényszerítették egymás elleni, kvázi gladiátorharcra – mely jelenség az évadban is megjelenik. Minden bizonnyal az évad rövidsége miatt, vagy a fenntartandó feszültség miatt, de az eseményeket néhol sűrítették (Sinuessa után egykettőre menekülniük kell), néha hozzáírnak olyan dolgokat, amik teljes bizonyossággal cáfolhatók. Ilyen az, hogy Spartacust és néhány emberét kilikai kalózok átszállítják Szicíliába. A valóságban azonban, amikor a rabszolga-sereg Lucanián keresztül a tengerhez jutott, a kalózok egyszerűen átverték őket. A sorozatban ez az árulás másképp történik meg, és egyébként írói szempontból „vonzóbb”, látványosabb módon. Nekem itt ez sem jelentett problémát, csak fel szerettem volna jegyezni a tényeket. Emellett Crixus és serege már a kalóz-árulás előtt elszakadt Spartacustól, itt a végső összecsapás előtt nem sokkal történik meg ez.
Spartacus: Az elátkozotta háborúja
A rabszolgákat sokkal fegyelmezettebbnek ábrázolja a sorozat, mint azok valójában voltak. Pl. a lázadók által intézett öncélú rablásokról nem esik szó, ilyen téren a motivációkban is felfedezhető némi pátosz. De azt szintén jól mutatja a sorozat, hogy a foglyul ejtett, vagy elesett római katonáktól szerezték be a felszerelést. Erre még a második évadban utalnak is, de a "páncéljukon" is remekül észrevehető e tény. Crassus tizedelését is bemutatják, amely, bár nem ezen a módon történt meg (ti. nem kellett egymást agyonverniük a legionariusoknak), mégis pozitívumnak tartom. Az viszont szemet szúrt, hogy azt a szerencsétlen gladiust mindenki a bal oldalán hordta (vagy a hátán, ami rosszabb…), pedig azt jellemzően az ember jobb oldalán foglalt helyet.
A végső összecsapás kellően látványos, pláne akkori tévés szinten, bár igencsak látszik a green-screen. Természetesen az erkölcsi győzelem Spartacusé lett.
Összességében, ez a sorozat sokkal hűbb a történeti alapanyaghoz, mint amennyire lenni akar. Tekintve, hogy nem minden, az eseményeket érintő részletet ismerünk, a készítőknek könnyű dolga volt egy élvezhető sorozat megteremtését tekintve. Szerintem ez sikerült is, leszámítva a túltolt hedonizmust, a rengeteg lassítást (bár Zack Snyder azokért tutira odáig volt), és a szoftpornót. Ez az a sorozat, ami sokkal jobb, mint ahogy az ember várná.
