Történelmi sorozat- és filmelemzések

Cinikus Apológia

Cinikus Apológia

Wish-es Trónok harca - Az Aranybulla c. sorozat

Kisképernyő

2023. január 29. - Cinikus Apológia

A magyar közvélemény egy része (köztük én is) régóta nehezményezte, hogy nem készülnek magyar történelmi sorozatok. Filmek elvétve igen, de sorozatok nem. Ezt az igényt kielégítendő készült el az Aranybulla, a dekrétum kiadásának 800. évfordulójára. A hat részes minisorozatot december utolsó hetében vetítette a Duna TV. A magam részéről egészen máig (január 29) nem mertem megnézni, mert azt gondoltam, hogy rossz lesz…

 Elindult Facebook-oldalunk! Ha szeretnél értesülni az új posztokról, kövess minket!

A sorozatot számos kritika érte, melyekkel egyet is tudok érteni. Egyrészt, ez az alkotás nem tudja eldönteni magáról, hogy micsoda. Dokumentumfilm, vagy játékfilm? Ugyanis egyrészt vannak a színészek által eljátszott jelenetek, melyek alatt narráció hallatszik. Ezeket a jeleneteket megszakítják fotelben ülő történészekkel. Az említett történészek jelenléte tudottan a hitelesség alátámasztását szolgálta.

E „keveréknek” alkotóelemei pedig egymást gyengítik. A „filmszerű” részek nem izgalmasak. A színészek semmilyenek, pedig nem egy nagy(obb) név is van közöttük (pl. Törőcsik Franciska, Trill Zsolt, Rajkai Zoltán, a teljesség igénye nélkül). A párbeszédek rettenetesek, állandóan pátosszal teltek – és túlontúl színpadiasak. Az akciójelenetek koreográfiája nem túl kreatív - bár ezt nehéz megítélni, mert agyonvagdosták mindet. Amikor a Német Lovagrenddel számol le András, ott nekiindul a sereg – majd nem mutatnak belőle semmit… Ráadásul sokszor a narrátor mondja el, mi történik a képernyőn kívül. Ahelyett tehát, hogy MEGMUTATNÁK, hogyan történt meg egy-egy esemény, az adott karakter barátokköztösen a kamerába néz, és a narrátor meséli el. Ne már!

Na, ezeket a remekbeszabott (ahhoz, hogy megkapjuk, mi járt valójában a fejemben, a "szabott" -b és -sz betűjét cseréljük fel) jeleneteket szakítják meg a történészekkel, akik közül nem egy mintha feszélyezve érezné magát. Ráadásul, ahogyan beszélnek, az sem túl érdekes, a stílusuk számomra kicsit egyhangú. (Kivéve azt az egy egyént, aki megemlítette, hogy a korabeli kereskedelmi útvonalak úgy helyezkedtek el, „mint ma a gázvezeték”.) Összességében az egyik nagy hibája az, hogy unalmas.

A másik a külcsíny. Ahhoz képest, hogy a sorozat elején elmondják, hogy a Magyar Királyság milyen szép és jó hely, ahhoz képest állandóan esik, vagy köd van – de legalábbis „színszegény”. A belső terek túl sterilek, minden nagyon tiszta és rendezett. Az alkotás azt is elmondja, hogy a magyar király Európa egyik leggazdagabb uralkodója volt, mégis, a lakomái is valami útszéli fogadóban történő vacsorához hasonlítanak.

A legrosszabb azonban a pontatlanságok, ferdítések jelenléte. II. Andrásról ma már pozitívabb kép él a történettudományban, de azért azt még ezen a platformon is durva, hogy az Aranybullát kiadó királyt minden bűne alól felmentsék. Mert ez a sorozat ezt teszi. A hibái sem igazából hibák voltak, hanem 1.: vagy nem is ő tehetett róla, vagy 2.: a reformgondolkodó uralkodói jellemének attribútumai. Az pedig teljesen elhallgatja a sorozat, hogy András király bizony úgy osztogatta a királyi birtokokat, mintha muszáj lett volna – ezzel kényszerítve IV. Bélát arra, hogy szembeszálljon a főurakkal, és visszavegyen jónéhány, apu által elherdált birtokot, aminek hatására ugyanezen nemesek nem szívlelték Bélát. Sőt! „Béla egyből nekilátott apja örökségének lebontásához.” – az idézet nem pontos, de a lényege ez.

Amikor a vármegyéket magyarázza a sorozat, egy I. István-korabeli térképet vetítenek ki – ami azonban ekkorra már átment változásokon. A széria a hun – magyar rokonságot eldöntött tényként kezeli, és még azt is elbaltázza, hogy a IV. keresztes hadjáratot (1202-4) a Szentföldre helyezi, holott ekkor Konstantinápoly kifosztásáig jutott a keresztes sereg. Ezen egy iskolai feleletkor az ember legyint egyet, de egy történelmi dokumentumfilm esetében nem lehetünk ennyire elnézők.

A Gertrudis halálával végződő összeesküvést egyszerű „balkáni” összeesküvéssé degradálja, hiszen mi magyarok, sosem lennénk képesek ilyesmire… Ha már Gertrúd: ő miért kardozik Andrással? Hogy tudott volna vívni, arról sehol nincsenek információk.

II. András és a narráció is a sorozat alatt többször is a „nemzet” szót használja. A nemzetfogalom, mint olyan, jóval későbbi konstrukció, a középkori emberek nem így gondolkodtak. Ez is egy példa a sok közül, amikor modern fogalmakat vetítenek át erre a korszakra.

De, hogy ne csak a negatívumokat említsük: Törőcsik Franciska. Ja, meg a katonák fegyverzete is oké volt.

Összegezve: ez nem lett túl acélos. A helyszínek sterilek, a színészeket nem vezette eléggé a rendező. A párbeszédek vagy szimplán semmilyenek, vagy túlságosan pátosszal teliek. Ahelyett, hogy megmutatnák a dolgokat, inkább elmesélik őket. Ráadásul a műfaji keveredés miatt unalmassá is válik. A helyszínek sterilek, és a sorozat sokszor csúsztat, néhol valótlant is állít. Nem tudom, hogy Veréb Tamás melyik Trónok harcát nézte, mert ez a közelében sincs annak. Olyan ez, mintha a Wishről rendeltük volna Martin regényadaptációját.

Ne nézd meg, tényleg! Ne tedd, és boldogabb leszel!

A bejegyzés trackback címe:

https://cinap.blog.hu/api/trackback/id/tr4318036992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása