Romulus és Remus története mindenki számára ismert: az ikerpár, akik megalapítják a blogon már sokszor emlegetett Rómát. Ezt a sztorit Matteo Rovere rendező 2019-ben már filmre vitte Romulus és Remus: Az első király c. művével. Most újra ehhez a történethez nyúl, két rendezőtársa Michele Alhaique és Ennico Maria Artale közreműködésével. (Az írás nyomokban spoilereket tartalmaz, de jelölni fogom őket.)

Elindult Facebook-oldalunk! Ha szeretnél értesülni az új posztokról, kövess minket!

Egyelőre egy évada került képernyőre, de minden bizonnyal idén érkezik a második is, tehát a történet koránt sem nevezhető befejezettnek. Annál is inkább, mert az ikerpár még meg sem fogant. Helyettük Iemos, Wiros és Ilia szemén keresztül éljük át az eseményeket.

A történet Alba Longa királyságában (városában) veszi kezdetét, ahol is Numitor uralkodik, mint a „főkirály”, a harminc király szövetségének vezetőjeként. Lánya ikreknek adott életet, Iemos és Enitos. Mivel már hónapok óta nem esett eső, hitük szerint az istenek megharagudtak Numitorra, ezért leváltják (száműzik), és helyét unokái veszik át. Ám Numitor öccse, Amulius unokaöccseit eltávolítja a trónról, és ő veszi át a hatalmat. Enitost meggyilkolja, Iemos ugyan elmenekül, de „rákeni” a másik trónörökös megölésének bűnét. Emiatt Ilia, a Vesta-szűz kioltja az istennő tüzét – emiatt halálra ítélik. Wiros, egy másik város lakója, akit több társával együtt az erdőbe „üldöznek”, s ott kell élniük fél évig – miközben Rumia istennő „gyermekei” figyelik őket. Itt indul a sztori.

Először beszéljünk a látványról. Az tévés szinten szerintem rendben van, az operatőri munkának köszönhetően tökéletesen átélhető az erőszakos, archaikus világ. Ezt főképp az erdőben, majd barlangokban felvett jelenetekre igaz, Alba Longa nagytotáljai is jól sikerültek, bár ott értelemszerűen a világosabb színek dominálnak. Reménykedtem, hogy eljutunk Veii-be is (a legnagyobb etruszk város), mert a történet egy pontján megemlítik, de ez sajnos végül nem történt meg.

Aki ismeri a legendát, nyugodtan olvasson tovább. Aki nem, az itt legyen kedves megállni, mert spoileres rész következik.

Merthogy egészen jól lekövetik Romulus és Remus legendáját, illetve kicsit újraértelmezik azt. Numitor száműzetése után Amulius lesz a király. Iemos eleve királyi vér, Wiros pedig vezetővé válik Rumia gyermekei között. Kettejük együttműködésével letaszítják Amuliust. A farkast itt emberi formájában láthatjuk: Rumia gyermekeinek vezetője a Farkasasszony azt mondja, hogy ő „táplálja” gyermekeit – igaz nem tejjel. Miután megállapodnak azzal, hogy Numitor visszakerül Alba Longa trónjára, ők elindulnak, hogy új várost alapítsanak, amit Rumia után Rumának fognak hívni. Na most, nekem az az érzésem, hogy Iemos és Wiros valamilyen úton-módon felveszi majd a Romulus és Remus nevet – vagy Ilia lesz Rhea Silvia, ha már ő úgyis Mars leánya, de az istenség maga nem hiszem, hogy megjelenne. Itt a spoileres rész vége.

A felszerelésben nem igazán tudok hibát találni mert Alba Longán kívül minden a legendák ködébe vész. De mivel nem lézerfegyverekkel lövöldöznek a harcosok, problémám nincs. Autentikusnak tűnő fegyverekkel operálnak. Az összecsapások jól megkoreografáltak: nem a taktikusság, inkább az erő az, ami itt számít és segít – és ezt tökéletesen visszaadják a harcjelenetek (bár ezekből nincs sok).

Egy dologról mindenképpen meg kell emlékeznünk: a sorozat nyelve. Végig archaikus latint beszélnek a szereplők, és ez tovább emeli az autenticitást. Éppen ezért ajánlom, hogy eredeti nyelven, felirattal tekintse meg az, aki kedvet kap hozzá – pedig van hozzá szinkron is, de azt jelen esetben egy élmény elleni merényletnek tartom.

Ez nem tartozik sehová, de egyszerűen nem tudom hová tenni a főcímzenét, ami egy Tars for Fears-feldolgozás (konkrétan a Shout-é).

Olaszokként a készítők tökéletesen tisztában vannak a legendával, még a trójai háborúra, és ezáltal Ascaniusra is utalnak (ti. ő Aeneas fia, aki megalapította Alba Longát a legenda szerint). Az archaikus liturgia elemei, főként Vesta esetében jól adaptáltak. Viszont pontatlanságként megjegyezném, hogy a Kr. e. 8. században nem nagyon feszítettek keresztre senkit.

Összességében, én kíváncsi vagyok, hová fog kifutni a sztori. Nem kiemelkedő, megvalósítását tekintve semmi újat nem mutat, azonban a legenda újraértelmezése számomra érdekessé teszi. Egyszer simán megéri leülni elé.

Szombaton a Kirk Douglas-féle Spartacusról fogunk írni.