A szóban forgó sorozatot 2015-ben kezdte vetíteni a BBC Two. Ott két évadot élt meg, majd elkaszálták – aztán jött a Netflix, és berendelte a harmadik évadát. A streaming platformon még két évadot élt meg ezen kívül, az ötödik, utolsó évad március 9-én debütált a szolgáltatónál. Az írás spoileres, de jelezni fogom, hogy hol találhatók ezek.
Elindult Facebook-oldalunk! Ha szeretnél értesülni az új posztokról, kövess minket!
2015-ben, amikor kijött a sorozat, a Vikingek épp a csúcsán volt (szerintem). Azonban annak 4. évadával elkezdett megfáradni az egész, és én már jobban vártam Az utolsó királyságot, mint a Vikingeket. Utána pedig fokozottan igaz volt ez. Sokszor előfordult, hogy két évad premierje között több, mint egy év telt el (lsd.: a 4. évad 2020-ban jött ki). Amikor a második évadot elkezdték vetíteni, a Vikings bőven túljutott a fénykorán. Óhatatlan, hogy az ember ehhez hasonlítsa – és én is bele fogok esni ebbe a „hibába”.
A történet Uhtredről, Uhtred fiáról szól, aki a northumbriai Bebbanburg erődjének örököse. Azonban, amikor a Nagy Pogány Hadsereg megtámadja a királyságot (és végez ugyebár Aella királlyal), Uhtred apja is csatát veszít a vikingek (továbbiakban: dánok, csak hogy hűek legyünk a sorozathoz) ellen, a főszereplőnk pedig Ragnar (nem az a Ragnar!), viking vezér fogságába kerül. Azonban, ahogy beilleszkedik, sajátjuknak kezdik tekinteni a fiút – végül pedig teljes egészében dánná válik. Azonban az északiak sem teljesen egységesek, és egy „családi” ellentét miatt Ragnar nagyurat megölik – a gyilkosságot pedig Uhtredre kenik, így menekülnie kell. Kénytelen – kelletlen Winchesterbe keveredik, ahol először I. Ethelred, az ő halála után pedig I. (Nagy) Alfréd szolgálatába szegődik. Azonban a keresztények nem tekintik őt szásznak, a dánok pedig a vád miatt már nem tartják közéjük valónak – így Uhtred végül se nem keresztény, se dán nem lesz. Ez adja a sorozat fő gerincét, illetve az, hogy visszaszerezze a főszereplőnk Bebbanburgöt.
A széria Bernard Cornwell Angolszász Históriák c. regényfolyamán alapszik – és ez a legnagyobb előnye az egésznek. Erről most úgy kell beszélnem, hogy sajnos nem olvastam (de tervben van), csak azt tudom, amit láttam. Márpedig úgy értékeltem, hogy az író meglehetősen bő ismeretek birtokában van az angol történelem eme korszakát tekintve. A már sokszor emlegetett Vikingekhez képest ez történelmi dokumentumfilm. A karakterek (és itt az uralkodókra értem leginkább) valóban egymás kortársai, és nem húzogatnak elő szereplőket a jövőből. Tekintve [SPOILER], hogy I. Ethelredről nem sokat tudunk meg, hiszen igen hamar meghal (az aescesduni győzelem után nem sokkal) [SPOILER VÉGE], így Alfrédról lehet beszélni. Őt pedig csodálatosan írták meg. Az olyan szereplőket pedig, mint Uhtred nagyon jól hozza be a sztoriba. Úgy értem, hogy Alfréd el is mondja neki: a krónikák nem fogják megjegyezni Bebbanburgi Uhtred történetét – arra fognak emlékezni, hogy Wessex királya, I. Alfréd legyőzi a dánokat. Ez nagyon tetszett. (Azt csak „halkan” jegyezném meg, hogy Cornwell egy kicsit később élt northumbriai nemest vett alapul a sorozat főszereplők alakjának megírásakor – ugyanígy hívták, csak a 11. században élt, de ugyanott.) Nyilván rengeteg helyen alkalmaz akciót [SPOILER] (lsd.: Aethelfled halála) [SPOILER VÉGE.] Nagyon tetszett az örökös keresztény – pogány-ellentét ábrázolása, viszont itt nem sarkosítanak. Mindkét hitnek megvannak a maga hibái, azonban egyes karakterek toleránsan is tudnak viselkedni a másik hitével kapcsolatban, ami számomra kicsit emberszerűbb. Ja, és nagyon tetszett, hogy nem mindenkinek tökéletes, ún. „reklámfogsora” van – I. Edwardé a közelében sem volt, és ez nekem bejött. (Amennyiben most a színészt szégyenítettem meg, akkor visszaszívtam.)
Mivel legfeljebb tíz részes egy évad (és nem 20!!), a tempó feszes, a cselekmény fordulatos, konkrétan egy percre sem lankad a sorozat.
A sorozat szép és látványos. Azért hozzátenném, hogy nem látunk hatalmas középkori városokat – ez a 9. századi Britannia. Itt Winchester sokkal inkább hasonlít egy népesebb falura, mint egy „igazi” városra – és ezt tökéletesen visszaadták. A harcok jól koreografáltak, véresek, izgalmasak. De ne felejtsünk el felróni pár negatívumot.
Az egyik ilyen megint, az a fránya idő. Uhtred végig ugyanúgy néz ki a sorozatban (jó, néha elmegy fodrászhoz), de amolyan kortalan. Konkrétan, olyan húsz – huszonöt évesen kezdi a karakter. Az ötödik évadra felnő két gyereke is, és ő még mindig csak kb. harmincnak néz ki, egy olyan korban, ahol az emberek nagyon örültek, ha megérték a hatvanéves kort. Gyakorlatilag onnan tudjuk, hogy telik az idő, hogy pl. I. Edward haja hosszabb, meg nagyobb a szakálla.
Aztán szót kell ejtenünk még a Csillagkapukra, amiket a karakterek minden bizonnyal használnak, hiszen egyik helyről a másikra igencsak gyorsan eljutnak – még egy hadsereg is úgy vonul, mintha gépesítve lenne.
Az ellenség katonái hiába viselnek páncélt, a karddal úgy aprítják őket, mint amikor az ember szamurájkarddal elvág egy fűszálat. Ennyi erővel akár mezítelenül is harcolhatnának szerencsétlenek, nem lenne különbség. A nemesek páncéljai, és ruhái, hát, valóban fantasy-jellegűek. A korhűséghez legalábbis „nem ragaszkodtak” – viszont a legtöbb jól néz ki, és engem ez nem szokott zavarni. Uhtred kardja meg egyszerűen csodaszép és pont. Viszont, mióta kijött a Witcher-videójátéksorozat, azóta a tévés írók is úgy gondolják, hogy menő a kardot a karakter hátára „írni” (ti. hogy ott hordja a szereplő). Jól néz ki, ez tény, de, amennyiben a főhős nem egy gibbon, nem tudja kihúzni, pláne nem visszahelyezni a hüvelyébe (okosan egyébként sosem látjuk, ahogy Uhtred kivonja a kardját).
Az előbb említett feszesség miatt a legtöbb konfliktust túl gyorsan lezárnak, egyes döntések nem kapnak kellő alapozást, és mélységet sem. Néhol a sorozat kiszámítható (nem tudom, mennyire van ez így a könyvben), érezni lehet, ha egy karaktertől el kell búcsúsznunk. (Teszem hozzá, a harmadik évad egyik nagy halálát nem számítanám ide, hiszen e köré a probléma köré húzták fel a szezont.) Összesen kb. 2 – 3 karakter halálán lepődtem meg, a legtöbbnél érezhető volt. Nem mondanám, hogy nem sajnáltam a többi karaktert, de nem lepett meg.
Összességében viszont, számomra a mérleg nyelve simán a pozitívumok oldalára billen. Őszintén, én ezt jobban szerettem, mint a Vikingeket. Fordulatos, sokkal történelemhűbb, és kellően látványos. És, mivel nálunk forgatták, egy csomó magyar színészt szúrhatunk ki a szereplők között (Sihtric feleségét Tolnai Klára játssza). Aki szereti az angol történelem eme korszakát, és a fordulatos, feszített tempójú cselekményt, valamint, nem zavarják a teleportáció és az idő múlásának szabadon kezelése, annak tudom ajánlani.
