Wittelsbach Erzsébet alakja töretlen népszerűségnek örvend. Jól jelzi, hogy csak idén két sorozat is napvilágot látott, amely az ő történetét járja körbe. Az elsőről már itt írtunk, és most az új, A császárné címet viselő produkciót járjuk körbe, törekedve a spoilermentességre. (A produkció szeptember 29-én debütált a Netflixen.) A téma miatt azonban elkerülhetetlen lesz a másik produkcióval történő összehasonlítás.

 Elindult Facebook-oldalunk! Ha szeretnél értesülni az új posztokról, kövess minket!

Ez a sorozat Sisi és I. Ferenc József császár házasságának első hónapjait mutatja be, a megismerkedésüktől kezdve. Ha láttuk az előző Sisit, tudjuk, hogy az a sorozat hatalmas léptekben halad előre az időben, és az egyes eseményekre szánt idő nem egyenletesen oszlik el. A császárné szánt szándékkal nem siet sehova: több idő marad a kapcsolatrendszer kibontására. Az évad hat része alatt odáig jutunk, hogy Sisi vállalja a harcot a „rendszerrel” szemben, vagyis nem hunyászkodik meg. Ilyen téren ez a sorozat mindenképpen jobb. Sokkal több időt kapunk arra, hogy megismerjük a karaktereket. Ferenc József nem egyik pillanatról a másikra változik, az ő jellemében lassú a változás (hála annak, hogy nem siet sehova a széria). Erzsébet is csak lassan ébred rá arra, milyen embertelen tud lenni az a környezet, ahol él.

Ferenc sajnos itt egy kicsit befolyásolható uralkodóként áll előttünk, akit ráadásul igen sokszor az anyja irányít – van olyan, hogy kormányülést sem kezdenek addig, amíg Zsófia meg nem érkezik (!). Számomra ez zavaró volt. Értem ugyanis, hogy Zsófia Friderikának korábban hatalmas befolyása volt az udvarban, hiszen eleve ő intézte el, hogy V. Ferdinándot Ferenc József kövesse a trónon apja, Ferenc Károly főherceg kihagyásával. Azonban az, hogy az 1850-es években is ekkora befolyása legyen, túlzás. Természetesen a császár megosztotta vele a döntéseit, és négyszemközt kért is tanácsot, főleg a lelki aspektusait tekintve – de az ő dolga a személyi kérdésekre koncentrálódott. Sajnos, itt ráadásul úgy tűnik, Sisi szorítja őt háttérbe – ez így nem igaz. Ferenc József ettől kissé esetlennek tűnik, ami - gondoljunk róla bármit - nem volt.

Sisi maga egyébként szerintem kellően bájos, és a játéka is meggyőző, jól alakítja a különc lányt, aki érdekessé vált a császár számára. Devrim Lingnau hozza azt, amit kell, jó választás volt Erzsébet szerepére. Közte és a császárt alakító Philip Froissant között is megvan a kémia.

Megjelennek olyan karakterek is, akik az előző Sisiben nem láthattunk. Ilyen például Miksa főherceg, aki a második fiú archetípusa. Mivel nincs dolga, folyamatosan kijátssza a szabályokat, élvhajhász, de törekvő. A majdani mexikói császár (ez nem spoiler, ez tény) alakja üde színfolt, és a legjobb adok-kapok-jelenetek zajlanak le közte, és a császár felesége között.

Egyébként számomra kifejezetten üdítő volt látni, hogy a Libényi János által 1853 februárjában ejtett seb még mindig fáj a császár nyakán, amikor augusztusban találkozik leendő feleségével. Sajnos nem írhatunk be piros pontot, mert nem nevezik nevén az embert - de ez csak az én kötözködésem.

A sorozat nem nagyítja fel senki (Zsófiát leszámítva) szerepét túlzottan. Ráadásul azt sem felejtik el, hogy egy tizenha téves lányról beszélünk, Erzsébet ugyanis ennyi idős volt, amikor férjhez ment. Nincs felesleges erotika, csak annyi, amit a helyzet megkíván (tehát nem szereti magát teljesen feleslegesen úgy, hogy a következő jelenetben azzal sincs tisztában, mire használhatók egyes testrészei). A "tizenhatévessége" viszont rendkívül jól kirajzolódik, amikor Miksával bulizik, puszta dacból.

Alapvetően a sorozatban nincs helye humornak (leszámítva Miksa és Sisi egymásnak adott replikái), néha kifejezetten sötét tónusú. Ehhez képest a színes nagytotálok kifejezetten jó kontrasztban állnak. Ezúttal mindig látszik a pénz, egész tömegeket animáltak a népesebb helyszínekre.

Összességében ez egy minden szempontból jobb megközelítése a Sisi-kérdésnek. Rengeteg évadra számíthatunk, amiben lesz sok dráma – és ezeket lesz idő megalapozni is. Kíváncsi vagyok a folytatásra, főként a magyarok megjelenésére.