Róma története még ma is meghatározó, talán a legnagyobb hatású birodalom. Nem véletlen, hogy rengeteg mozgóképes anyag játszódik ebben a korban. Az otthonainkba 2005-ben érkezett egy nagyszabású sorozat, mely a Város nevét viselte. Két évadot élt meg, és sokáig, egészen 2014-ig birtokolta a „legdrágább tévésorozat” címét. Ez volt a Róma.

Elindult Facebook-oldalunk! Ha szeretnél értesülni az új posztokról, kövess minket!

A BBC és az HBO közösen készítették el a szériát. Mivel rengeteg – szó szerint – pénzt öltek bele, ez rendesen meglátszott rajta. A Forumot pl. teljes egészében felépítették (!). Ráadásul szépen is öregedett, még ma is impozáns látványt nyújt. A város megjelenítése színes (majdnem szagos is), élethű. A felvonulások mozifilmeket idéző monumentalitással lettek megáldva.

A sorozat főszereplőit általában „fiktív karakterként” írják le. Nevezetesen Lucius Vorenus és Titus Pullo. Azonban álljon itt Caesar: A gall háborúról c. művének 44. caputja:

„Volt a legióban két rendkívül bátor centurio, T. Pullo és L. Vorenus, akik már nem álltak messze attól, hogy a rangidős centuriók közé kerüljenek. Örökké vetélkedtek, melyikük tesz túl a másikon, versengve törtek évről évre mind magasabb rang felé. Mialatt a védőműveknél elkeseredett küzdelem folyt, Pullo egyszer csak felkiáltott: 

Mire vársz még, Vorenus? Hát találhatsz vitézséged bizonyítására jobb alkalmat? Ma dőljön el a verseny kettőnk között!

E szavakkal kiugrott a védőművek elé, s odarontott, ahol az ellenség sorai a legsűrűbbnek látszottak. Most már Vorenus sem maradt a sánc mögött, hanem követte Pullót, nehogy a sereg gyávának tartsa. Közben Pullo közepes távolságba ért, az ellenségre hajította dárdáját, s a tömött sorokból előrefutó egyik harcost el is találta vele. A többiek siettek pajzsukkal fedezni halálra sebzett bajtársukat, lándzsájukkal pedig mind Pullót vették célba; nem engedték, hogy tovább nyomulhasson. Az egyik lándzsa, Pullo pajzsán átfúródva, a kardja markolatában akadt meg. A lökés ereje a hüvelyt hátrataszította, időbe telt, míg Pullo kitapogatta a helyét jobb kezével, hogy kardot ránthasson; ezalatt harcképtelenné vált és körülfogta az ellenség. Vetélytársa, Vorenus rohant oda, hogy segítsen neki. Pullo támadói abban a hitben, hogy előbbi ellenfelük testét amúgy is átjárta már a lándzsa, tüstént ellene fordultak. Közelharc fejlődött ki, melyben Vorenus a kardját használta. Egy harcost már leterített, a többieket némileg hátraszorította, de a küzdelem hevében gödörbe lépett, és elterült a földön. Most őt vették körül, neki meg Pullo sietett a segítségére. Még számos ellenséges harcost terítettek le, s a dicső haditett után mindketten sértetlenül tértek vissza a védőművek mögé. Fortuna szeszélyes játékot űzött a két versengő harcossal: vetélytársak voltak, mégis egymást támogatták, egymás életét mentették meg, igazán nem lehetett eldönteni, melyikük bátrabb a másiknál.” (Forrás: https://mek.oszk.hu/05000/05020/05020.htm)

Titus Pullo és Lucius Vorenus - Kép a sorozatból

Mivel máshol nem említi őket Caesar (és más sem), az íróknak tökéletes alapot szolgáltatott a történet megírásának szempontjából. A sorozatban Pullo egyszerű legionariusként jelenik meg, és Vorenus az ő cohorsának centuriója. Kettejük szemén látjuk a Köztársaság haláltusáját és halálát. Ezen kívül ők „vezetnek be” minket a római plebs alsóbb rétegeinek mindennapi életébe. Jelen esetben az Aventinus a helyszín, Róma egyik dombja, és egyébként stragégiai fontosságú helyszíne, mivel innen könnyen ellenőrizhető volt a Tiberisen történő kereskedelem. Itt mászik fel keservesen a ranglétrán a két főszereplő.

Itt jelenik meg egyébként a háborúk hatása az emberre. Vorenus elfelejtette azt is, hogyan kell szép szavakat mondani a családjának, ráadásul elhidegültek egymástól a feleségével, hiszen évek óta nem látták egymást. Minden, a családban betöltött szerepét újra kell tanulnia, amit Pullo segítségével visz véghez. Azonban ez a fajta családfő-ábrázolás kicsit 21. századi: szinte semmi nem jelenik meg a családfői befolyásról a gyermekek és felesége felett. Talán ezt róhatjuk fel hiányosságként.

A két karakter, bár hűséges Caesarhoz, mégis, néha bírálják, így vitték be a készítők az objektivitás szempontját. Mert a sorozat látványosan Caesar oldalán áll. Octavianus esetében már kimértebb, ha úgy tetszik, „hidegebb” volt a viszonyuk, ugyanis a későbbi princepset hidegnek és számítónak láttatják.

Nem spóroltak semmin. - Kép a sorozatból

Természetesen közben zajlik a „hatalmasok játszmája” (itt sárkányok nélkül, persze), és a híres alakok, mint Caesar, Pompeius, Marcus Antonius, vagy Cicero, nem is beszélve Octavianusról (és az epizódszereplő Lepidusról, aki a történelem színpadán is csak ekkora szerepet töltött be), mind-mind megjelennek. A senatorok ruhája, vagy Caesar tunikái, egytől-egyik korhűek. A fontosabb események (tehát Pharszalosz – Egyiptom – Thapszosz – dictatorság – Munda – örökös dictatorság) a megfelelő sorrendben követik egymást, ahogy Octavianus útja a hatalomba, szintén. Egyébként a fegyverek, a páncélok, a vallási rítusok – és ideértve az arcfestéseket is! – hitelesek. A fikció az ok-okozati viszonyokban keresendő.

A női szereplők kiemelése, mint pl. Atia (Octavianus anyja, Caesar unokatestvére a valóságban is), vagy Octavia (Octavianus testvére, egy ideig Marcus Antonius felesége a valóságban is), de főként Servilia, Caesar elhagyott szeretője, aki - lehidalsz… - megátkozza Caesar családját. Ezek, valamint minden, Atia villájában történő dolog természetesen az írók fantáziájának szüleménye.

Ejtenünk kell pár szót Kleopátráról. Egyrészt az ő viszonya Caesarral, majd később Antoniusszal, felkapott téma, másrészről átkötés lesz a héten induló Szélesvászon c. rovatra.

Octavianus a senatus előtt - Kép a sorozatból

Az egyiptomi királynő mindkét szeretőjével lévő kapcsolatát tökéletesen ábrázolták. Caesarral kimértebb, Antoniusszal már sokkal hedonistább, ráadásul a féktelen partizás közepette szintén nem tesznek semmit Octavianus ellen – és ez a vesztüket okozza. Azonban Cesarion (VII. Kleopátra és Caesar közös gyermeke) sorsa szintén a fikció tárgykörébe sorolandó – és valószínűleg megágyazott volna a harmadik évadnak. A valóság ugyanis kegyetlen: Octavianus, aki állítólag azt mondta, hogy „Túl sok Caesar.”, megölette a gyermeket. De Kleopátra mai szóval élve laza, intelligens, művelt. Jól ábrázolták.

Összességében ez a sorozat példát szolgáltathat az összes történelmi témában készülő sorozatnak. A fikció és a valóság mesteri vegyítése, az egyébként korhű megvalósítással megáldott történet, jól megírt karakterekkel egy szinte tökéletes egészet képez. Apróbb hibáktól eltekintve, ez a sorozat az erősen ajánlott kategóriába sorolandó.